Prológus

Gyakran nem az fáj az embernek a legjobban, amit hall, hanem az amit nem, de mégis tudja, hogy ott van. Elmesélek egy példát, aminek főszereplőjét egészen közelről ismerem. Oly közelről, hogy egy házban, egy szobában és egy ágyban alszunk. De még mielőtt rosszra gondolnátok közölném, hogy az a lány én vagyok. Történetem elejének hittem a 15 éves koromban történt hatalmas változást, ami az új suli volt. Úgy van! Gólya lettem... Ezt sokan félelemmel fogták fel, de én nem, sőt még élveztem is, hogy mindenki azon van, hogy engem szívasson. Volt egy helyes kis avatónk, amit persze az osztályom megnyert, de ha valaki égett már le nagyon közületek, akkor az átérzi mély fájdalmamat. Egyébként klassz kis osztályba kerültem, kivéve egy csajt, aki a Kinga nevet viselte. Ő a tipikus díva szerepet tölti be az osztályba a mai napig is, de engem ez már nem érint. Anno egy kicsit, na jó, nagyon meghatott a sértegetése, de mára már okosabb vagyok. Mondjuk az a kis idő pont elég volt neki, hogy a maradék önbizalmam is elvegye.
De rátérve a jelenre... 17 éves vagyok és a helyes kis nyomortanya ahol lakom, az Magyarország. Hol lennék most szívesebben? Hát bárhol, csak nem itt.
Kilépek a suli kapuján a haverjaimmal és reménykedek, hogy a szüleim otthon ücsörögnek, nem pedig a sulitól nem is olyan messzi kisboltnál. De amilyen mákom van anyám lent trécsel a kis fabodegánál, apámmal egyetemben.
- Szia picikém! - ad egy puszit az arcomra anya. Megölelem aput, majd tovább indulok remélvén, hogy nem játsszák el a tegnapi mizériát az étkezésemmel kapcsolatban. Visszacsatlakozok a srácokhoz, akik addigra már nagyban cigiznek.
- Laura? - nyújtja felém a fehér szálakkal teli dobozt egyik jó barátom Csabi. Kihúzok egyet és Norbi felé fordulok, aki meggyújtja az ajkaim közé helyezett cigarettát. Szívok belőle egy nagy slukkot és hirtelen észbe kapok.
- Mióta szívsz ilyen mentolos szart? - fordulok Csabihoz.
- Ne szóljál be, oké? Véletlen anyám cigiét hoztam el reggel - dobja el gondtalanul a csikket. Hát igen a láncdohányosnak édes mindegy, hogy mit, csak szívjon. Egy darabon elkísértek, de a lépcsőházunk előtt elköszöntem tőlük. Földre dobtam káros szenvedélyem maradványát és ráléptem. Felindultam a lépcsőn és úgy a második emelet környékén megéreztem a palacsinta émelyítő illatát. Régen imádtam, de mára már képtelen vagyok megenni. Mondjuk nem mintha sok mindent ennék. A napi háromszori meleg kaja a bizonyítéka, hogy a mamám velünk lakik. Hangosan köszönve rontok be az ajtón, majd ledobom a táskám az előszobában. Elveszek egy almát a konyhából és bemegyek a szobámba. A laptopomat elővéve rögtön a facebook ugrik be. Hát igen, gyakran elfelejtem kikapcsolni a gépemet mielőtt suliba indulok.  Fellépek skype-ra, ahol szinte rögtön konferencia beszélgetésbe hívnak a sulin kívüli barátnőim. Beki és Viki nagyon jó arcok, ahogy Ella is. Péntek van, ami azt jelenti, hogy oda osonok ki, ahova akarok. Átmentem a szomszéd kisvárosba, ahol összefutottam Ellával. Vele együtt céloztuk meg a Barna család házát, ahonnan mint mindig, mikor a szülők nincsenek otthon, üvöltött a kedvenc bandájuk zenéje, vagyis az R5. Beki lent ugrált az XBox előtt, míg Viki röhögött, tehát a szokásos látvány. már bejárásunk van a csinos kis házba, így simán rájuk "rontottunk". Ennek következménye az lett, hogy négyen kezdtük el kornyikálni az I Want U Bad-et. Hát igen R5 az bármikor jöhet, bármilyen mennyiségben.